Utána néztem...Azt hiszem valamit nagyon elcsesztem...
Pont megérkeztem a butikba de már nagyon elment a kedvem a vásárolgatástól...sőt egyáltalál mindentől...
Közel volt hozzá a suli így gondoltam benézek,megnézem milyen is ez igazából.
Mikor beléptem épp az igazgatónővel találkozam aki(valószínüleg) egy velem egyidős fiúval veszekedett.Az arcát nem láttam mert háttal ált nekem viszont azt leszűrtem,hogy nagyban tesz az igazgatónő szavaira.
-Castiel, ha nem fogja látogatni az óráit kénytelen leszek megbuktatni önt így nem kaphatja meg a bizonyítványát!Nem érettségizhet le így!Felfogta?
-Persze,persze-mondta a fiú majd hátra vetette a fejét hanyagul, és megfordult.
Szembe találtam magam vele.A Buszos Srác!Castiel...Ez elég érdekes név de olyan....dögös.Ő is jó ideig nézett rám aztán elmosolyodott.De nem olyan mosoly volt ez mint amit megszoktam.Ahoz ő (valószínüleg) túl menő.Ez egy olyan hanyag félmosoly volt.
A lábam remegett, a hasamba levő pillangók csapkodtak.
-Ő nem szeret téged!Látod hogy nem tetszel neki!Nem te vagy az esete!-figyelmeztette magát.
De olyan szép szeme volt...
Ne gondolj rá..!!!Neki nem kellessz! Ahogy senkinek se te is tudod.
Könnyek gyűltek a szemembe.
Hogy lehetek én ekkora szerencsétlenség?
Megfordultam majd gyors iramban kifelé vettem az irányt.A könnyeim gyűltek majd folytak végig az arcomon.
Annyira nem figyeltem semmire csak RÁ ,hogy nem vettem észre azt a fiút aki megállított majd átölelt és próbált megnyugtatni.
