Mi a franc bajom van???

Arminnal a kocsiban ültünk,a ház elött.

Ő nem mondott semmit és én sem mert féltem hogy bármit mondok azt vagy félreérti vagy megsértődik.

-Megjöttünk-mondta de én nem mozdultam

-Sajnálom amit a pizzázóban mondtam.-kezdte furcsán felszabadultan-Csak az van...hogy kedvellek.-WTF(?)fej aztán közelebb hajolt

és amikor csak néhány centire volt az arcunk egymástól...

Kinyitottam a szemem és szemben velem a szobám plafonján azt a plakátot láttam amit még apuval együtt terveztünk.

Tehát az egész csókolózás csak álom volt?

Gyönyörű álom,de csak álom...hát azt hittem már hozzászoktam.

Mikor ránéztem az ébresztőórámra és láttam rajta hogy mindjárt fél nyolc először nem esett le hogy ma van az első napom.

Kikaptam az első ruhát a szekrényből amit megtaláltam és begyömöszöltem a táskámba a könyveimet.

Utolsó ellenőrzés:telefon?Megvan.Toll?Megvan.Könyvek?Elrakva.Kaja?Az...jesszus?Már ennyi az idő?Majd a suliba veszek.

-Majd jövök!-kiálltottam oda a nagyszüleimnek mielőtt az ajtónál lettem volna.Nem az ő hibájuk hanem az enyém hogy annyit nem beszélünk.

-Drágám!A reggeli a nap legfontosabb étkezése.-hivta fel a figyelmem a papám.

-Lehet de-vetettem oda-a suli az élet legfontosabb része-dramatizáltam túl és becsuktam az ajtót.

Meglepetésemre és megdöbbenésemre Armin állt a ház elött a kocsijával.

-Szia!-köszönt mosolyogva mikor látta ... hát értitek...

-Szia?!-elfelejtettem volna vagy én vagyok totál lökött-Öhm?-krákogtam.Hát nem csak reggel de hát ilyen helyzetekben is totálkáros vagyok.

-Beszélnünk kellene..-kezdte nem eltúlozva a helyzetet;mikor látta értetlen kifejezésemet csak annyit mondott-Szállj be!Elviszlek.

Un.Momento.("Egy pillanat" spanyolul)Ugye ez most nem az amire gondolom hogy gondolok...UGYE?!

Elsősorban jó ötlet vele menni mert hát vagy busszal(reggeli csúcsforgalom) vagy bringával mennék,így beszálltam az anyósülésre.

Pár másodpercig még nem ült be utánam,csak annyit hallottam hogy sóhajt aztán becsúszik.

Beindította a motort aztán kikanyarodtunk a parkolóból.

Újra és újra átfutott az agyamon a tegnap este;hogy mit mondott,hogy mit mondtam...de semmi nem odaillő...illetve...

-Ugye a tegnap estéről akarsz beszélni?!-inkább hallatszott kijelentésnek mint kérdésnek

Nem válaszolt,de a testbeszéde elárulta hogy fején találtam a szöget.

Az egyik piros lámpánál felém fordult.De nem mondott semmit.Látszott rajta hogy mondaná és engem túlságosan is érdekelt ahhoz hogy elfogadjam hogy nem tudom meg.

-Mellettem nem kell szégyenlősnek lenned!-emlékeztettem a szavaira amiket még az áramszünet alatt mondott-Hisz barátok vagyunk.

Mosoly mögé rejtette a csalódottságát de a szemén látszott.Habár nem ismertük egymást túl régóta azért jól elvoltunk;a hobbijaink,az izlésünk és...azt hiszem mondhatom hogy a barátaink is ugyanazok voltak.

Néhány sarokkal késöbb már a suli parkolójában álltunk.

Figyelj!Már voltál itt!Nem.Lesz.Semmi.Baj.

Ezt ismételgettem magamban miközben Armin elment  néhány sráchoz beszélgetni,én megnéztem az órarendem és praktikusan leültem a hátsó padok egyikébe.Nem akarok sok vizet zavarni az órán.A mellettem levő padban egy másik csaj ült tök egyedül,a füzetébe irt valamit de nem láttam mit mert a szőke hajfonat eltakarta.Azt viszont láttam hogy szemüveg volt rajta.Nem nézett ki túl...hogy is mondjam ... szociálisnak.

A másik oldalamon egy srác aludt(igen mert erre való a suli :D ) a könyvein.

Mit csinálsz ilyen padszomszédokkal?

A normál ember valószínüleg előre menekülne az első padba de én nem tettem.Magamban elneveztem ezt a sort a Kirekesztetteknek.

Elővettem a könyveimet és ráhajoltam hogy legalább elfoglaljam magam.

-Szia Emily!-köszönt egy ismerős hang.Felemeltem a fejem és kisimítottam  a hajamat az arcomból

-Szia mia!(szójáték volt Szia-Mia)

-Jó hogy újra látlak!-csicseregte.Ahoz hogy ő egy alacsony visszafogott külsejű csaj elég sokat és gyorsan tud beszélni

-Én is örülök!-én viszont nem vagyok képes ugyanerre

-Nem eszünk majd együtt valamit?

Gondolkozz...Megbízhatsz ebben a lányban?Jóban van vele...Lehet hogy elmonjaneki...vagy Castielnek és ő továbbadja neki.

-Hahó!Föld hívja Emilyt!Emily!!!

De nem úgy tűnik...Ő bízik benned...legalábbis asszem...és jobb az ő tanácsát kikérni...

-Mia!-kezdtem kicsit ilyedt hangon-Én...-de nem tudtam végigmondani mert az ajtó kivágódott és egy középkorú férfi lépett be a  kezében papírokkal.gondolom ő lehet a tanár.

-Jó reggelt diákok!Ajándékkal készültem-mondta és  lecsapta a papírokat az asztalára-Röpdolit írunk!

Mindenki nyöszörgött kivéve én...én még túl tompa voltam  a fejemben kavargó érzésektől...

Mire eljutott a tudatomig hogy mit csinálok addigra kint álltam a táblánál és a bemutatkozásomat daráltam,de gondolataim egész máshol jártak.

Az órák ugyanilyen monoton darálásnak tűntek mire elérkezett az ebédidő addigra már azt sem tudtam hogy egyáltalán minden órára beültem-e vagy sem.

Leültem az egyik udvaron egyedül álló asztalhoz és előregörnyedve ettem a gyorskaját amit még a sulibüfében vettem,lehet hogy az első óra után de az sem kizárt hogy ezelött.

Reggel azt mondta beszélni akar velem de ...a kocsiban egy árva szót nem mondott.

Akkor mikor akarna?Miről?És...ÁÁÁÁÁ!

Egy kéz a vállamon volt az első ami kitaszított ezekből a rémképekből,majd egy mosoly.

-Szió!Milyen volt az órád?Esküszöm,több francia dogát nem viselek el!-mondta és lehuppant mellém;majd mikor észrevette hogy nem igazán vagyok jó kedvemben mint egy barát megkérdezte-Akarsz róla beszélni?

Jó kérdés...Akarok róla beszélni???

A normális csajok meg szokták ezt beszélni a barátnőjükkel vagy nem??

-Figyelj-szólalt meg először-nem akarom belőled harapófogóval kihúzni az érdekes részleteket.Ha akarod...

-Az van hogy mikor tegnap elmentetek Casttal és mi maradtunk Arminnal a pizzázóba akkor-megakadtam...akkor mi is történt??Micsoda egy hülye liba vagy!Abszolút semmi nem történt...vagyis...azt mondtam neki hogy kedvelem...1.képzeletbeli pofon!

-Mia,Szerinted...Tetszem neki?-kérdeztem és mikor kimondtam ( ez volt a 2. képzeletbeli pofon) akkor jöttem rá hogy én egy totáis hülye vagyok....Emily...Te vagy a világ legszerencsétlenebb teremtése!