Valószínüleg álomba sírtam magam mert mikor felébredtem akkor már az ágyamban feküdtem.
Gondolom riasztották az orvosokat hogy egy kissé idegbeteg csaj idegösszeroppanással a padlón fekszik.
Úgy egy hét múlva engedtek haza azza a feltételel hogy ágyban maradok és pihenek.
Eközben apám is megérkezett hogy megnézze a szerencsétlen gyereket akit a mostohaanyám hagyott itt.
Ja igen!Még nem mondtam...
Amikor 6 éves voltam egyszer anyám bejött a szobámba.Jól emlékszem rá.A haja fel volt tűzve és nagyon csinos volt a fekete szoknyájában és a gyöngyfülbevalójával amit apámtól kapott a házassági évfordulójukra.
"-Drágám!-mondta de annyira nem figyeltem rá mivel már kiskoromban is csak énekeltem és játszottam azzal a gyerekek számára készített kis játékgitárral.Anya kivette a kezemből a kisgitárt és lerkta a földre-Szivecském!-kezdte újra,ekkor már rá figyeltem-Most el kell mennem de hamarosan visszajövök.Vigyázz apádra és soha ne veszítsd szem elől!-megölelt és megpuszilt.Észrevettem egy könnycseppet ami végigfolyt az arcán de nem törődtem vele.
-Szeretek Mami!-mondtam és megöleltem.Egy gondolatom volt hogy ami dalzöveget írtam,egy kiskutyáról majd ha hazaér akkor megmutatom neki.
-Én is Drágám!Nagyon!-mondta és felállt de elötte még megsimogatta a hajfonatot amit reggel csinált nekem.Felállt és az ajtóhoz lépett én pedig visszavettem a gitárt a kezembe.
Ez volt az utolsó alkalom hogy láttam.
Ezek után apa "szerelmes" lett egy nőbe aki max 20 éves volt akkor.
A nevére nem emlékszem már de az biztos hogy szőke volt nagy mandulavágású kék szemekkel.Sokat hasonítgattam a régi barbikhoz.
De egyáltalán nem szerettem.Körül-belül két hét után el is ment és soha többet nem találkoztam vele.
Akkor csak mi voltunk ketten:Apa és Én a kis kotnyeles.
Sokat kérdezgettem még egy ideig hogy anya hazajön e de a válasz mindig elmaradt ehelyett pedig mindig megölelt é megivott vagy két bögre kávét.Anya nélkül apa ki volt szolgáltatva.
Mikor 10 lettem apa hazahozott egy lányt és bemutatta.
Tudtam hogy voltak már ez elött a lány elött is barátnői de rendszerint vagy nem taálkoztunk vagy apa elküldött az egyik szomszédhoz.
Ez a nő egy alacsony tüsihajú és meleg tekintetű nő volt nem mint az a barbie baba.
Megkedveltem,jól összeismerkedtünk és elég sokat segített.Mindenben.
Megannek hívták és mikor 12 lettem összeköltöztek apuval majd rá egy évre elváltak.
Most ő az én ex-mstohaanyám.
Őt még mindig nagyon kedveem de anya óta senkinek nem mondtam hogy szeretem.
Talán attól tartottam kiskoromban hogy ez egy olyan varázsszó amit ha kimondassz valakire ő elmegy,eltűnik.
Nagyi aztán nagypapa...majd anya...
Azt mondták hogy anya csak egy van és segít mindig ha baj van...De nem tudtam pontosan mit jelent ez...Akkor nekem most ki az anyám???
Megan nagyon kedves és mindig nagyon odafigyelt hogy rendesen neveljen.Anya pedig aki a vérszerinti anyám ő elment.
Csak késöbb tudtam meg amit csak sejtettem...hogy megcsalta apát.
Senkinek nem mondtam hogy szeretem...egészen mostanáig...
Castielt nem akarom elveszteni tehát ha kell foggal,körömmel fogom megvédeni az én happy end-em érdekében.
Lehet hogy ez kicsit önző dolog de én ezt akarom!
Apa hazavitt a kocsival és még ki sem értünk a kórházbó de már belekezdett a leszúrásba ami a "mi a fracot jelentsen ez??" és a "drágám reméem jól vagy" között található meg.Hát mit is mndjak ő is elvállt szülők gyereke úgyhogy meg kellett volna szoknia ezt a fajta gyökérteenséget.
Én viszont nem akarom hgy a gyerekeimnek majd annyit kelljen szenvednie mint nekem,bár a pszihiáter azt mondta hogy elég jól végigjutottam ezen a sokkon.
A kórházban nem hívtam fel Castielt.Tényleg igaz a mondás-Számolj el háromig és csináld!Mert ha túl sokat ídőzöl elkezdessz gondolkodni és kihátrálsz.
-Drágám!-mondta apa
-Hm?
-Kicsit elkalandoztak a gondolataid.Azt mondtam hogy két nap múlva vissza kell mennem Manhattanbe mert csak vasárnakig engedték el a tárgyaásokat.
Tudni szeretném hogy meglesze e nélülem vagy kérjek ápolónőt a kórházból vagy egy barátnődnél leszel e.
Kitty lenne a legjbb megoldás.Ő a legjobb barátnőm csak sajnos nem itt lakik hanem NewYork-ban.Mikor anya ement akkor ismerkedtünk össze és azóta nagyon jóba vagyunk.Csak ugye őt felvették a NewYork-i magánsuliba én meg elköltöztem és azóta nem beszéltünk.
De például ott van Iris akivel törire járok.
Csak még nem ismer annyira hogy beengedjenek a házukba és az ugye elé gáz lenne ha odamennék hozzá hogy:"-Fiyi Iris !Nincs kedved babysittelni engem?"
Nincs igazából még igazi barátnőm,se semmilyen.
Tehát marad a...
-Persze apa majd az egyik barátnőmhöz megyek!
Hülye,Hülye...!!!!!
-Rendben drágám!
Mikor hazaértünkfelmentem a szobámba és ledobtem magam az ágyamra.Végre nem az az undorító fertőtlenítőszer szag!
Kinyitottam a szekrényemet,kivettem az egyik kedvenc kék pólómat és egy rövid farmer sortot és a törölközömmel együtt bevonultam a fürdőszobába.
Kinyitottam a csapot és jó fél órát áztam a zuhany alatt a forró vízbe.
Amikor kész lettem visszamentem a szobámba és felnyitottam a laptopom hogy megnézzem mi történt a közösségi oldalamon de túl fáradt voltam végignézni így inkább lekapcsoltam és visszatettem a fiókba.
A telefonomat kivettem a táskából amit összekészített nekem apám mielött bejött volna a kórházba és kidobtam az összes szennyes ruhát és bevittem a fürdőbe.
Újra visszamentem a szobámba és megnéztem a telefonom amit gondolom valaki lenémított mert nem halottam hogy csengett volna vagy az üzenetek píípelő hangját.
Most válaszoljak???
-A francba!-rácsaptam az asztalra és felkaptam a kulcsom de elötte még irtam neki hogy jöjjön le a partra.
Egyszerűen el se akarom képzelni hogy most megmondom neki.Megmondom neki???
Igen!Tudnia kell!Szeretem őt!Jobban mint bárki mást!
Futottam sőt nem is...rohantam végig az úton, a fejem lüktetett a lábam fájt mire leértem.
Castiel ott üldögélt annak a fának támaszkodva ami mögött volt az a pad ahol először megcsókolt.
Mikor észrevett felugrott és azonnal odajött hozzám.A lábam remegett,a fejem zúgott ahogy egyre közelebb jött.Jesszus!Még hozzám se ér már ilyen hatással van rám???
-Mia!Jesszus!De fehér vagy!-mondta és megölelt-Gyere üljünk le!
Nem akarok leülni,nem akarom hogy ilyen figyelmes legyen én csak végig akarom mondani amit otthon már magamba jól begyaroroltam!
De nem akartam ellenállásba ütközni így inkább leültem mellé,nagy levegőt vettem és nekikezdtem.
-Tudod Castiel!Bármilyen nehéz is kimondani!-kezdtem de belevágott
-Mia én annyira sajnálom!nem akartalak bántani én csak azt hiszem elkapott a birtoklási vágy azok után amit Alexynek mondtál rólunk.Én csak nem akartam hogy kikezdjen veled és ezért elégé elsesztem!Tudom!Nem csodálnám ha most gyűlölnél!
-Ide figyelj!-kezdtem megint de ahogy elgyötört arcára néztem képtelen lettem volna végimondani-Nem utállak!Oké?Sosem tudnálak utáni!És nem is akarlak!Te csak azt tetted amit jónak gondoltál én pedig bedühödtem.De nem volt jogos!Én i elszúrtam!És nagyon sajnálom!De tudd hogy mé mindig szeretlek!-belenéztem a szép szemébe és közelebb húzódtam majd lehunytam egy kissé a szemem amikor megcsókolt.
Az egyik kezem a nyakára a másik a bőrkabátjára vándorolt amit akkor is viset amikor volt az a...nem is szeretnék róla beszélni!
-Szeretlek!Tudom hogy lehet kicsit késő már hogy mondom de akkor is!Az istenért!
Cast kicsit hátrébb húzódott
-Mia!Mi nem lehetünk együtt!Láttad milyen vagyok amikor bedühödöm és nem akarom hogy bajod essen!Bármit megtennék hogy boldog légy!
-Bármit?-a mosoly egy kicsit halványodott az arcomon a kijelentésére
-Bármit!Csak kérned kell!
-Akkor kérlek szívd vissza amit mondtál!Nem akarlak elveszíteni!Nem foglak elveszíteni!A francba is!Szeretlek!Mindennél jobban!És ne féj!Képes vagyok vigyázni magamra!
-Túlságosan szeretlek ahoz hogy velemlégy!
-Én pedig túlságosan szeretlek ahoz hogy elengedjelek!
Láttam az arcán hogy nagyon örül a válaszomnak.És ekkor beugrott egy elég jó ötlet!
-Két nap múlva apám visszamegy Manhattanbe és valószínűleg 2 hétig nem jön vissza!Nem lenne kedved...
-Nem!-mondta és nem is engedte hogy végigmondjam
-Nem is tudod mit akartam mondani!
-Hogy átmenjek hozzátok aludni???-kérdezte -Nem azért de nem szeretném ha egy puskával látnám apádat mert esetleg azt hinné megfektettem a kislányát.
A "megfektet" szóra kicsit kirázott a hideg de nem ért váratlanul.Még jó hogy nem arra gondoltam hogy hzzánk jöjjön.
-Arra gondoltam hogy ellógjuk a suit és elmegyünk a közei erdőbe egy kis sátorozásra!
-Ó hát...én is erre gondoltam...-mondta és rámmosolygott
-Tehát benne vagy?-kérdeztem
-Mint te a kutyaszarban!-mondta és a lábam felé bökött ahol nem volt semmi de én egy kicsit megijedtem mert azt hittem igazat mond.Nevetséges vagyok!
-Ne csináldd már!-mondtam és játékosan belélöktem egyet
-Bébi!Elhiheted hogy nem láttam még egy ilyen lányt mint te!-modta de én csak az elejére figyeltem.Bébi????Legszívesebben kiugrottam volna a bőrömből.
