Ken...<3

A fiú és én elég sokáig állhattunk ott, közben elmentek mellettünk,megnéztek minket,

nevettek és egyesek azt kezdték találgatni ,hogy ki vagyok és ,hogy mikor jöttem össze azzal a sráccal.

Az idő mintha megállt volna ő egyre erősebben ölelt át án pedig nyomtam a homlokom a mellkasához.

A karjaiban kissé még fel is vidultam bár ez nem tartott sokáig.

Egy pillanattal késöbb maga elé vont, letörölte a könnyeimet.

-Én ....sajnálom...csak....-próbáltam mentegetőzni de nem ment nagyon

- Ugyan !Semmi baj !Örülök ha segíthetek!Kennek hívnak!És téged?

-Én Mia vagyok.-mondtam

-Figyi !Nem lenne kedved esetleg fagyizni vagy meginni valamit?Talán beszélgethetnénk egy kicsit!

-Az király lenne!

Tehát elmentünk kávézni

-Te is a Sweet Amorisba jársz?

-Mostantól igen!De csak hétfőtől!Sajnos!Király sulinak tűnik!

-Eléggé összetartó iskola!Mindig van valami izgalmas program amin elüthetjük az időt.Nem rég páldául tájfutást és koncertet tarottunk.Castiel és a bandája lépett fel.............

Castiel......Castiel....Ne gondolj rá!Nézd már!Ha tetszenél neki akkor valószínüleg most ő ülne elötted és nem Ken.De Ken legalább észrevett és beszélt is velem és nézd meg milyen szépek a szemei......

-Valami baj van?Furcsán nézel!

-Semmi!Csak már indulnom kellene haza.Elég késő van!

-Ha szeretnéd,hazakísérlek!

-Köszi!De miért vagy ilyen kedves hozzám?

-Nem adtál rá okot hogy ne legyek az!Nem?Mehetünk?-Kérdezte és kirakta nekem a kezét.  A KEZÉT!!!!!!!Megfogtam majd együtt elindultunk hazafelé.

Út közbe még beszélgettünk , és megtudtam ,hogy ő is most jött vissza egy katonasuliból.