Sátortársak
Két nappal késöbb apám visszament a munkájához én pedig
az összecuccolt holmimmal álltam a házunk lépcsőjén.
Alig vártam hogy lássam.
Pedig tegnap este még elmentünk sétálni de csak nagyon keveset
mivel Castiel átvállalta az"aggódó apa" szerepet így félútonk megálltunk
aztán ő egy pillanat alatt a nyakába kapott és így mentünk hazafelé röhögve.
Hamarosan megérkezett a csomagjával a hátán.
Ez így egy kicsit furi volt mert azt hittem kocsival megyünk.
-A kocsim lerobbant!-mondta szomorúan-úgy látszik muszály lesz vagy gyalog
vagy pedig busszal menni.
Szuper!Az első nap amikor csak ketten lehetünk.Együtt,
rögtön rosszul kezdődik.
Mi jöhet még???Borztámadás?Föld indulás?Tornádó??Ez az én formám!
Rögtön miután erre gondoltam, a nap elött egy óriási felhő húzott el.Szuppper!!!
Az első esőcseppek még nem voltak olyan durvák
de néhány perc múlva muszály volt behúzódnunk a fedezéket jelentő házba.
-Szóval...-kezdtem de egyértelmű volt hogy nem megyünk sehova
-Lenne kedved nálam tölteni ezt a pár napot?-kérdeztem meg végül.
-Semmi hátsó szándék!-mondta és nagyon próbált komolynak látszani.Hát,nem jött be.
-Van egy torta a hűtőben ha szeretnéd csinálhatunk popcont vagy nézhetünk filmet vagy amihez csak kedved van.Vagy ha akarsz van egy kis sör is a hűtőben.Tudod mit?Érezd magad otthon!
Erre felkapta a fejét én pedig kisiettem a konyhába hogy behozzam a tortát
amit ma reggel találtam a hűtőben aputól azzal az üzenettel hogy egyem meg
mert csokis és segít a gyógyulásban.Mondjuk apa kézírásával a gyógyulás inkább "gógyulás"
de betudtam ezt egyetlen apai gesztusnak.
Kivettem még a tejszínhabosflakont és néhány tányérral a hónam alatt visszatértem a nappaliba ahol Cast épp a tévécsatornákat lete aztán talált egy jó filmet.Az tuti hogy nem láttam de a színészeket már ismertem néhány korábbi filmből.
Elég érdekesnek tünt de nem tudtam eléggé figyelni mert Castiel lehúzott maga mellé a földre így a hátunkal a kanapénak dőlve a vállára hajtottam a fejem.Közben előkerúlt a tejszínhabosspray is meg a torta így felvágtam és egyedül nekiálltam egy óriási szeletnek.
-Nem félsz hogy elhízol?-kérdezte mosolyogva
-Miért?-kérdeztem vissza bánatos arccal amit igen jól megjátszottam-Szerinted kövér vagyok?-néztem le a hasamra és azon igyekeztem nehogy röhögjek és eláruljam magam.És nagyon jól ment.:)
-Nem..én csak nem akarom...szóval hogy te..mert a többi barátnőm mindig csak salátán meg ilyen szarokon élt-mondt és az utolsó rész egy kicsit rosszul esett de tudtam hogy visszajutunk még ehhez a ponthoz tehát létrehoztam egy kis"vész csomagot".
-Nem emlékszel hogy mondtam hogy én más vagyok mint a többi lány?És azt mondtad semmi baj vele mert te "szereted ha valaki más"-mondtam az idézőjelet a levegőbe mutatva
-Bocsi!-szabadkozott és nyúlt volna a tányérjáért amire a szelet tortát tettem neki de én elrántottam még mielött hozzáért volna
-Á-Á!-mondtam a mutatóujjamatjobbra-balra mozgatva-Nem kapsz tortát amig ünnepélyes Tortaesküt nem teszel!-mondtam mosolyogva
A szeme vadul járt köztem és a kezemben tartott csokis szelet között végül megragadt rajtam-Bébi,Ne csináldd már!-nyafogott
-Mondd szépen utánam...-kezdtem de beleszólt
-Nem!
-Ha nincs eskü, nincs torta és puszi sem!-mondtam olyan hitelességgel amit még a bemondók is irigyelnének.
-Na ez már durva!Az haggyán hogy nincs torta de hogy még a puszit is megtiltod az már zsarolás-mondta és felállt amire én ösztönösen hátráltam egy lépést mire mellettem termett és szorosan átölelte a csípőmet
-Csak egy ici-picit-mondta és ujjaival mutatta hogy tényleg nem gondol nagyon sokra,de mivel eltökéltem mit fogok csinálni nem hátráltam ki.
-Ünnepélyesen fogadom a csokissüti szellemére hogy soha nem hozom szóba a legjobb barátnő elött a világon az elődeit különben...
-kezdtem el de látva az értetlenséget a szemén hozzátettem-nincs puszi és véres bosszú várható.-Azt hittem szarráröhögöm magam de nem tettem
-Ünnepélyesen fogadom blablabla nem hozom szóba blabla az elődeit.Mostmár ehetek?
-Lehet-mondtam az agyamban egy remek bosszú rajzolódótt ki-gyere közelebb-mondtam mire közelebb lépett,becsukta a szemét.
Biztos azt hitte megcsókolom.Én pedig az eggész szelet csokitortát rányomtam az arcára.
A meglepett arca minden pénzt megért én pedig röhögve rogytam le a kanapéra a kezem morzsolgatva és ördögi mosollyal az arcomon-Édes a bosszú,Bébi!
-Oké oké feladom!-tartotta fel a kezét-De akkor már jár a puszi?-kérdezte
-Ilyen ragacsos arccal?-kérdeztem mosolyogva mire ő félrebillentette a fejét mire megszántam
-Na jó legyen!
-Rohadtul szeretlek!-mondta a fülembe aztán megcsókolt
