Zűrzavar és......

Nem bírtam szabadulni attól a kíváncsiságtól , hogy vajon miért ment Castiel a mólóra.

A szobámban átvettem a pólómat és leindultam a partra.

Átmentem a parkon ahol a gyerekek játszottak és megálltam a fagyizó elött is ahol néhány órával ezelött még a kávémat iszogattam és egy szinte ismeretlen fiúnak öntöttem ki a szivemet aki ahelyett , hogy kinevetett volna, inkább meghallgatott és igazi barátként bánt velem.

-Jól mondod!-Megint itt volt a fejemben a hang amit olyan jól ismertem-Meghallgatott,megcsókolt és...Hogyan tovább??

-Ne hallgass rá!-mondta egy másik-Szerintem aranyos, kedves,megértő srác!És olyan szép szeme van mint...Castielnek.

Castiel...Castiel...Castiel...megint, újra és újra ez a név és habár volt barátom(Asszem ezt már nevezhetjük így is:))képtelen voltam ezt elfelejteni!

Mire a gondolatmenetnek vége lett már ott álltam.

Castiel sehol...Gondolhattam volna..

-Gondoltam , hogy eljössz!

Egy hang volt az a hátam mögött.Épp erre nem figyeltem.Ez a hang kizökkentett,egy kicsit megijesztett de nem ért váratlanul.

-Castiel!Én is örülök hogy látlak!-mondtam nem kis gúnyt mérni ebbe a pár szóba

-Nem jöhetek le csak úgy ide?

-Neem!-Mondta elnyújtva-Te nem ezért jöttél!

-Mi közöd van hozzá?

-Semmi!Ebben igazad van!De hozzád!-mondta majd a kezét végigfuttatta az alkaromtól majd megállapodott a felkaromnál-Van!

-Semmi közöd sincs hozzám-Mondtam és elrántottam a kezem -Ugyanis van barátom!

-Ó igen?Tényleg?És...

-Nincs semmi és!Én nem vagyok a tied!Ahogy senkié se!

-Akkor tehát!-mondta-Nincs más mondani valóm.Csak még egy kérdés és aztán békén hagylak.

-Mondd!-mondtam majd csípőre tettem a kezem

-Szereted?Mármint Kentint.Szereted őt?

Ez a kérdés hidegzuhanyként ért.

-Te..Neked ehhez semmi közöd!-mondtam de az arcom égett.A szégyentől, a dühtől és a nyersségétől

-Miért ne lenne!Ha a barátnője vagy!Egyértelmű!Tehát megint megkérdezem !Szereted?

-Én....Igen ...azt hiszem-mondtam mert ebben a pillanatban minden más értelmet kapott

-Ne hidd!Érezd!

Ennyi volt az egész nem birtamtovább a szemébe nézni.Megfordultam és a szememből megállás nélkül folytak a könnyeim.

Castiel mögöttem jött, habár gyors voltam mégsem eléggé , hogy  ne tudjon velem lépést tartani

-Mia.........Én sajnálom!

-Sajnálod????Mit sajnálsz???Hogy egész nap levegőnek néztél?Hogy bunkó voltál?Hogy képtelen voltál meghallgatni?-Kérdeztem közben végig a szemébe nézve,hidegen!Ahogy kellett!Kitty biztos megdícsért volna!

-Mindent...Én csak...-mondta miközben a hajába túrt

-Ne inkább menj el!

-Nem lehet mert a barátnőmért megyek , hogy hazakísérjem.

Ha azt hittem nem  lehet ennél is pofátlanabb akkor most az utolsó szál is elszakadt.

A könnyeim szakadtam mint a zápor  én pedig másik irányba mentem haza szaladva.

Ilyen pocsék napot!

-Castiel nem érdemel meg téged!-mondta újra a hang a fejemben

igaza volt!Nem kellene , hogy azért sírjak mert Castnak barárnője van!

Sőt!Örülj neki!Neked barátod,neki barátnője..Minden jó ha a vége jó!

Vagy mégsem????