A Meghívás(Invite Me!)
Otthon mikor hazaértem becsuktam az ajtóm és úgy csináltam (illetve inkább akartam) mint azokban a csöpögős lányos baromságokban.Tudod..Becsukja az ajtót és amentén lecsúszik a földre és sóhajt plusz fülig ér a szája.
Na hát ez úgy sikerült hogy lecsúsztam de egy szálka ment az ujjamba közben.Ez az én formám.
Bekapcsoltam a gépem ,felmentem közösségikre,megnéztem az üziket(kit akarok becsapni?!A telómat de nem volt rajta semmi hacsak a repedés nem számít amit költözéskor sikerült rávarázsolni.)aztán kimentem a fürdőbe és hajat mostam.
Mikor visszajöttem pittyegett a gépem hogy értesítésem jött.
1 barátfelkérés!
Rákattintottam és láttam,illetve inkább megéreztem hogy a "NekedCsakArminGameBoy" valószínüleg ő lehet.
Elfogadtam és rákattintottam az üzikre.azonnal jött is egy:
EmilyGameGirl(igen így vagyok fent!Problem??):NekedCsakArminGameBoy?? :D
NekedCsakArminGameBoy:Neked is szia EmilyGameGirl! :)
EmilyGameGirl:Te csak ne kritizálj!!Hallod??(Ja ez laptop nem telefon) Látod?? :O
NekedCsakArminGameBoy:Éééén??Hogy én kritizállak??Zsémbes!
EmilyGameGirl:Javíthatatlan vagy!-elképesztő hogy nem bírja abbahagyni!!!
NekedCsakArminGameBoy:De a Te javíthatatlanod! :)
EmilyGameGirl: ???
NekedCsakArminGameBoy:???
NekedCsakArminGameBoy:Oké,beszéljünk másról!Szereted az olasz kaját??
EmilyGameGirl:Megbeszéltük hogy nincs vacsi!
NekedCsakArminGameBoy:Úgy emlékszem hogy te mondtad hogy ne legyen és jössz nekem eggyel.Nyugi a bátyám hoz haza az olasz étteremből és mivel megígérted hogy átjössz még holnap így gondoltam.....Tudsz követni?
EmilyGameGirl:Háááát...Nem igazán! :(
NekedCsakArminGameBoy:Szereted az olasz kaját?Igen vagy nem?
EmilyGameGirl:Iggenn....:) De ígérd meg hogy nem viszed túlzásba.
NekedCsakArminGameBoy:Mit vinnék túlzásba a hazaszállíttatható kaján?Ez nehéz szó.Hazaszállittatható...:' )
EmilyGameGirl:Te nem vagy normális :'D
NekedCsakArminGameBoy:Zsémbes!:)
EmilyGameGirl:Gyerekes! :)
NekedCsakArminGameBoy kijelentkezett.
Nevetnékem támadt aztán összeszedtem magam és lefeküdtem aludni.
Másnap korábban keltem mint szoktam.
A nagyszüleim még aludtak így kimentem a konyhába és összedobtam magamnak egy gyors szendvicset majd ezzel együtt visszatértem a szobámba.
Bekapcsoltam a gépem és újra és újra elolvastam a beszélgetést amit tegnap elég gyorsan befejeztünk.
Ugyanazon a három soron végignézek legalább 10-szer.
Csak félre értettem...félre írta....vagy másnak....
Nem nekem...nem ilyen értelemben...
Mindig így volt...miért lenne most másképp??
Ez csak egy költői kérdés volt!Nem kell válaszolni!!
Emlékszem hogy megígértem neki hogy ma is átmegyek így még van időm ránézni az állásomra a Tomb Rader-ben.
Kicsit játszottam és (legalábbis nekem úgy tünt)hogy elég gyorsan elment a délután.
A nagyszüleim elmentek ahogy ők mondták"kicsapni a hámból" ( :D ) úgyhogy egyedül voltam a házban.
Délután már GPS nélkül is képes voltam megtalálni a házukat.
A felhajtójukon egy fekete Range Rover állt,gondolom a szüleiké.
Bekopogtam és vártam...és vártam...és vártam... de semmi,így megnyomtam háromszor a csengőt.
A harmadikra kinyílt az ajtó és Armin állt elöttem.
Már épp szólni akartam hogy nem akarna e beengedni de kilépett az ajtón és becsukta maga mögött.
-Szia!-mondtam néhány másodperc kínos csönd után
-Sajnálom de ma nem fog menni!-mondta
-Miért nem?-értetlenkedtem.Valami rosszat csináltam?
-Itt vannak a szüleim!
"WTF" fej,aztán kinyögöm-Ó!Szuper!Mutass be nekik!
-Nem érted!-mondja és a bal kezével megmasszírozta az orrnyergét aztán rám nézett-Üzleti ügy!És nekem itt kell maradnom és adni Apuci meg Anyuci jókisfiát-mondja és szétnyitja a pulcsiját ami alól észrevehető a fehér élére vasalt-nem viccelek!-ing és a - :DDD-csokornyokkendő.
-Milyen üzleti ügy?-kérdezem
-Apa valami utazási "nagykutyái"-mutatja az idéző jelet
-Szeretnél ittmaradni?-kérdezem de meg se fontoltam már kiböktem-Egyenes válasz:Igen,Nem!
-Nem,de muszály!
-Ha lenne rá mód elmennél?
-Igen!
-Akkor ezt megbeszéltük!Mondom és kinyitom a bejárati ajtót majd belépek a nappaliba ami most hogy néhány dolog el lett tolva sokkal nagyobbnak tűnik.
Mikor belépek a nyomomban Arminnal mindenki minket néz én pedig kezdem
-Jó napot!-köszöntem a legudvariasabban ahogy csak lehetett-Bocsánat hogy zavarok!Emily vagyok!Armin csoporttársa!-Mit csinálsz?-sziszegte halkan hogy csak én hallhassam-azt hiszem a fiúk elfelejtette említeni a holnapra kidolgozandó feladatot!
-Miféle feladatról lenne szó?-kérdezte egy szőke hajú férfi
-Apa!Ennyire nem hiszel nekem?Emelt matek amire beirattatok!A feladatlapokat
Emilynél hagytam múltkor az órán.Az év végi jegyünk felét erre kapjuk,és nem hinném hogy egy hármassal felvesznek a fősulira!
Láttam az apja arcán hogy azon gondolkozik hogy azt mondja e hogy csináljam meg egyedül de mivel ennyire nem volt balfék elengedett.
Mivel Armin nem tudott biciklizni(állítása szerint a nem is akart magtanulni soha)gyalog mentünk haza.
A nagyszüleim még nem voltak otthon így rögtön felmentünk a szobámba ahol az értékes kis kincseim tartottam egy takaróval lefedve az ágy alatt.
Becsuktam az ajtómat hogy ha hazaérnek a nagyszüleim(aminek nagyon kicsi az esélye papa szoros napi terve miatt) ne kapjanak szívrohamot.
Leültem a gépm mellé rakott óriás babzsákra és figyeltem ahogy armin körülnéz.Nem volt egy óriási szoba mint Alexyé de azért nem volt olyan kicsi sem.Nekem nem volt falra szerelt tévém mint nekik csak egy kissebb de nem panaszkodom.Én így szerettem.Egyszerűnek.
Különben is,max még 3 évet maradok akkor minek kellene berendezni rohadt drága bútorokkal.
Az egyetemen valószínüleg ugyis koleszos leszek tehát olyan cuccok kellenek amiktől könnyű megválni.
Kivéve apa játékaitól amik az ágyam alatt rejtőztek.
Nem is tudom miért,azt hiszem féltem hogy ha előveszem akkor elvesznek,és vele együtt az emlékek is.
-Szép szoba!-mondta egy hang ami kirántott a gondolkozásból
-Kösz!-mondtam-Nézz körül nyugodtan,felnőttek még nem lesznek egy ideig!-ez kicsit félreérthetően hangzott ha a csukott ajtóra nézek-Kérsz valamit inni?-kérdeztem mert gondolom kényelmetlenül érezheti magát egy idegen házban-Érezd magad otthon!
-Egy kis vizet kérek!-mondta feszülten
-Na ne csináldd ezt!-fakadtam ki
-Mit?-nézett rám ál-bociszemekkel de a tekintete mosolygott
-Csak ne csináldd!Úgyis tudod miről beszélek!Csak....Légy önmagad,tudod,mondd hogy"Vizet"mire én"hozz magadnak!"Na játszuk el!
-Ez narancslével is működik?-kérdezte mosolyogva
-Igen!-sóhajtottam
-Akkor egy kis narancslevet kérek szépen ha lehet!-megint az a boci szem!
-Javíthatatlan vagy!-mondtam és felrémlett az az üzi...máris mosolyogtam
-Te meg zsémbes!-mosolygott vissza
Kimentem a konyhába és egy zacsi csipszel és egy liter narancslével meg 2 pohárral tértem vissza a "főhadiszállásomra".
Mikor kinyitottam az ajtót hallottam hogy Armin kiabál olyanokat hogy"Dehát lelőttem!" meg "Most elkaplak!" meg "Az annyát".A kezében a psp-m(amiből kettő is volt hála apunak) a lábát az íróasztalomra rakta(én is ezt szoktam csinálni) és tök nyugisan játszott tovább.Ő komolyan veszi az "érezd magad otthont".
Csak arra figyelt fel mikor becsaptam az ajtót és hozzávágtam az egyik párnámat.
-Már vissza is jöttél?-kérdezte de biztos voltam benne hogy nem csalódott emiatt.Mikor visszavette a kezébe a PSPt végső csapásként beleültem az ölébe hogy ne láthassa.-Bébi,ezt a szintet csak miattad csinálom harmadszor!
-Akkor talán tedd le mert volt egy fogadásunk!-mondtam és próbáltam nem arra gondolni hogy most hívott bébinek!:)
-Igen de az már nem él!-mondta teljes természetességgel
Még egy vak ember is látta volna hogy csalódott vagyok.Csalódott és összezavarodott.
-Miért nem?Azt mondtad hogy jövök neked eggyel és én....
-Kijuttattál a házból vagyis teljesítetted-emlékeztetett
-Ohm!Az semmiség volt!
-Nem nem az volt!Megmentettél egy 2 napos unalomból!Igy vagyunk kvittek!
Stratégia váltás !
-Oké!Ha azt mondod hogy az nagy dolog volt akkor most változnak a szerepek!Innentől én vagyok a főnök!-mondtam kicsit talán túlságosan is gengszteresen mert furán nézett rám-Most te jössz nekem!
-Rendben,magasságos,fenséges,őkegyelmességes,zsémbes Kisasszon!-mondta nevetve.Játékosan meglöktem amitől a hátára esett és még erősebben kezdett nevetni
-Mindig mindenből viccet csinálsz!-mondtam.Rá akartam ülni(jó kicsit lehet néha gyerekesek vagyunk de ki kell élvezni az életet)de elfordult így mindketten a földön fetrengtünk és majd megszakadtunk a nevetéstől és ahányszor egymásra néztünk újra kezdődött.Vagy tiz percig így maradtunk aztán felültünk egyszerre néztünk a tévére majd egymásra.
Leültünk,hagytam hogy Armin végignézze a videójáték gyüjteményemet aztán berakra a kedvencét(állítása szerint ebben verhetetlen)és indította.
Végül kiütéssel megnyertem,5-15re(hagytam hogy az elején hadd fényezze magát)aztán mikor látta hogy ez már sehogy nem megy felkapcsolta a villanyt,aztán csináltunk mikrós popcornt,bekapcsoltuk a tévét és a számítógépem,benyomtuk a légkondit és...
A szemeből ömlött a könny,a földön feküdtem a sötétben és ...
